Események2014.03.04. HER2 Betegklub tavaszköszöntő2014. március 04-ére felkérést kaptunk az Arany10-ben megtartott HER2 rendezvényre. Az Arany János utcai metró megállónál találkoztunk egy páran, így együtt sétáltunk el a helyszínre.Az Arany10 nem ismeretlen számunkra, hiszen többször mutathattuk be már itt táncainkat. Mostani fellépésünk előtt, azonban kiderült, hogy nem a szokásos színház teremben lesz megtartva a rendezvény, hanem a földszinten egy igen kicsi színpaddal rendelkező Lovag teremben. Veronika, Krisztivel egyeztetve úgy döntött, hogy nem a színpadon, hanem a színpad előtt fogunk táncolni. Fellépés előtt egy nappal külön gyakorlási órát tartottunk a jobbról, való bevonulásról és hogy mindenki tudja hová kell állnia a táncban Megérkezésünkkor döbbentünk rá, hogy a bejárat, amin be kellett volna táncolnunk, -a szervezők figyelmes, kedvessége miatt miszerint pogácsát és frissítőt kínáló kisasztalkákat tettek az ajtó elé – elzárták, így nem volt lehetőségünk közvetlenül a „táncparkettre” érkezni. A problémát gyorsan megoldottuk: a büfé aulájában gyors próba, átrendeződés a bevonulásra és a helycserék rögzítése után már minden rendben volt. Készülődésünkre nem tudtak külön öltözőt biztosítani, ezért egy igen leheletnyi vékony paravánt húztak a nézők és közénk. Ez először kicsit zavaró volt, mert nagyon csendben kellett átöltöznünk, hogy ne zavarjuk az éppen aktuális előadót. Mi tudjuk, hogy sok jó nő kis helyen is elfér, de „triccs-traccs” nélkül szinte lehetetlen meglennünk, öltözködnünk. Előttünk Karda Beáta énekesnő mondta el az ő történetét, majd egy rövid, de annál szórakoztatóbb műsort adott. Megtapasztalhattuk, hogy minden rosszban van valami jó. Mindannyiunk örömére, a leheletnyi paravántól tisztán hallottuk dalait. Bár mindenki fiatal a klubban a dalok hallatán mindenkiből előjött a tinédzser énje, és a művésznővel együtt énekeltünk és táncoltunk. Nagy élmény volt. Mi következtünk. Már a bevonulás is szívmelengető volt, hiszen a nézők között középen történt meg és olyan kedvesen fogadtak minket, hogy ez már egy pluszt adott az előadás kezdetéhez. A sorstársak jókedve, felénk áradó kedvessége egész műsor alatt kitartott. Olyan volt mintha közös tánc lett volna. Persze a végén tényleg volt közös tánc, ahol nem is kellett igazán noszogatni senkit, mert hála Istennek nagyon sokan jöttek táncba velünk. Köszönjük a gratulációkat, mi nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük a meghívást! Írta: Kézdi Ildikó |