Események2013.07.15. Rehabilitációs tánctábor 2013 Kapcsolódó galériaIdén Újlengyelben a Krisztina Hotelben tartottuk tánctáborunkat. Az Internetnek köszönhetően sejtettük, hogy jó helyre megyünk, de az élőben látott kép mindent felülmúlt. Szépen gondozott udvar közepén egy medence kéklő vize csábított bennünket fürdésre. Később ez sok ügyességi vetélkedő színhelye is lett. A házba belépve ritkán látott közeg fogadta a csapatot. Nehezen tudnám leírni a látottakat úgy, hogy teljesen érzékeltessem a hangulatát. Papíron keveset mond, hogy sok régi tárgy díszített a konyhától a hallig minden helyiséget. Szívhez szóló üzenetet olvashattunk szinte minden tárgyon. Mindezek mellett a levendula dominált nem csak élővirág, hanem krémek, szappanok formájában is. A látvány és az illat is lenyűgözött. Itt került sor a táncórákra. A szobák is szépen berendezettek, kellemes hangulatúak voltak. Az elhelyezkedés után egyből mentünk ebédelni Újhartyánba, a szomszéd faluba. Itt az Ezüst Patkó Csárdában volt biztosítva négy napra az ebédünk és vacsoránk. Köszönjük a személyzet figyelmességét, főleg Hörömpő úrnak tartozunk hálával a felszedett kilóinkért. Külön, csak nekünk süttetett palacsintát, somlói- és aranygaluskát. Ebéd után rövid bemutatkozás következett, mert négy külsős hölgy - Kata, Eszter, Bözsi és Jutka - is csatlakoztak hozzánk a tánctáborba. Ezután sorsolással négy fős csapatokat alakítottunk. Az elkövetkezendő napokban komoly vetélkedőket vívtunk egymással. Hétfő délután megtartottuk első táncóránkat. Krisztike jópofa koreográfiát készített Triccs-traccs Polka címmel. Mindannyian értettük a célzást. Nekem sajnos a levendulás miliő sem tudott akkorát javítani tánctudásomon, hogy pár nap alatt mindent flottul megtanuljak. Úgy gondolom a hajnal három óráig tartó traccs partikon jobban szerepeltem. A tavalyi tánctáborból már tudjuk, hogy ez a néhány nap nem a pihenésről szól. Idén sem ölt meg bennünket az unalom. A kötelező táncórákon túl játékos vetélkedőkön vettünk részt kis Veronika játékmester irányításával. A csapatnevek választása már kreativitást igényelt, de a Boci-boci tarka című dalra írt csasztuskák meg is izzasztottak bennünket. A teljesség igénye nélkül tetszettek a különböző célba dobó számok, a golfozás, pattogatott kukorica átszállítása szívószállal egyik helyről a másikra. Vízben a gumikrokodil meglovaglása okozott nagy derültséget. Ötletesek voltak, ahogyan a csapatok megviccelték egymást. Mi pl. újságpapírba csomagolva kaptuk meg saját süteményes dobozunkat. A sok szalvéta és eü papír között azért találtunk négy szem cukorkát is. Nem feledkezhetünk meg arról a versenyről sem, amikor 5 befőttes gumival kellett újítani frizuránkon. Plusz pontokért bevállaltuk, hogy az úgymond bizarr külsővel mentünk ebédelni. A második este is emlékezetes marad, amikor néhányan összejöttünk a szobánkban. Juli és Magdi sziporkázott leginkább, de Erika kérdése is szállóige lett. Nagy kacagásunk Veronikáékat szerenádra ihlette."Nem csak a 20 éveseké a világ" - énekelték, mi meg teljesen egyetértettünk vele. Utolsó este a két Veronikának és Krisztikének úgy köszöntük meg munkájukat, hogy földrajzi vetélkedőre hívtuk őket. A "róluk elnevezett" helységekről kaptak kérdéseket totó formájában. Holtverseny alakult ki, a díjazásra szánt pezsgővel mindannyian koccintottunk. Éjfélig karaokéztunk jó hangulatban. Erre az estére is jutott szerenád. Magdi és Kati gyönyörűen énekelték el az Akácos utat. Észre sem vettük és máris csütörtök lett. Délelőtt belefért még egy kis játék is, de ennél lényegesebb esemény volt a díjak kiosztása. A csapatokat az elért helyezések szerint sorolom fel: 1. Fitt Madonnák 2. Rém Rendes Csajok 3. Polk-Ászok 4. Csuda Csibe Csipet Csapata Az elért eredményhez mindenkinek gratulálunk, Madonnák megérdemeltétek a dobogó felső fokát! Kis Veronika ötletességét dicséri az elsőknek készített díj. Õszinte leszek, irigykedtünk is kicsit! A Cs.Cs.Cs. Csapatnak Fair Play díjat ajánlunk fel, mert kétség sem fér hozzá, hogy csupán önzetlenségből engedtek mindenkit maguk elé. Erikának duplán izgalmas volt az Újlengyelben töltött néhány nap, mert bármelyik pillanatban várható volt második unokájának megszületése. A kis jövevény megvárta a Nagymami üdülésének befejezését, akkor érkezett meg. Szívből gratulálunk hozzá! Elgondolkodtam rajta, hogy a tánctáborokban talán nagy dolgok nem is történnek. Táncolunk, beszélgetünk, játszunk, mégis szívesen gondolunk vissza rá. Nagy hozadéka az együtt töltött napoknak, hogy feledünk gondot, betegséget és önfeledten tudunk nevetni. Ezért is tartozunk hálás köszönettel Veronikának és segítőinek a szervezésért és az ezzel kapcsolatos minden más munkáért. Ez a tábor is emlékezetes marad számunkra! Köszönjük a Krisztina Hotel vezetőjének kedvességét, ugyan tapintatosan háttérben maradt, de szükség esetén mindig számíthattunk segítségére. A tábort a Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzatának Rákosmenti Erőforrás Bizottsága és az Újjászületés Rehabilitációs Alapítvány támogatta. Írta: Vasné Vali     |