Események

A 13-as a szerencseszámom... 13-án, szombaton szerencsésnek mondhattam magam, hiszen nagyon jó érzés volt a színpadon lenni együtt a társaimmal és hallani a vastapsot. Megérdemelték a hozzá tartózóink, a vendégeink, hogy beleadjunk apai-anyait. Természetesen a táncok is szuperek voltak. Bár voltak apró hibák, de azt is láthatatlanul korrigáltuk.

Megdobogtatta a szívemet az a hála, amit a nézőinktől kaptunk, az a tudat, hogy megint adtunk és az a tudat, hogy " lám, így is lehet élni egy daganatos betegségben érintett nőnek ".

Nagyon jól éreztem magam, a vacsora utáni buli is annyira feldobott, hogy bizony nehezen aludtam el otthon. Nem vagyok híve az öregbítésnek, de már várom a 4. szülinapunkat

Az idő elszállt felettünk, 3 éves nagylányok lettünk! Idén is lelkesen készültünk, hogy méltóan megünnepeljük ezt a nagy napot. Sok kedves élményben volt részünk már a felkészülés alatt is, pl a Vasúttörténeti Múzeumban a forgatáson. Itt kiderült, állandó segítőnk Tánczos Attila nem csak jó cigányfiú, kalauzként is megállja a helyét.

Mielőtt még teljesen rózsaszínre festeném ezt az időszakot, azért a feszített tempójú próbák időnként érzékenységünket is próbára tették, de egyetértünk a közmondással: Minden jó, ha a vége jó!

Ez a születésnap számomra többet jelentett az előző évinél, mert meghívtam rokonaimat és nem szerettem volna csalódást okozni nekik. Eszembe jutott egyik barátunk, aki szerint az idő múlásával mindenünk romlik, csak az erkölcs javul. Két héttel a fellépés előtt csípő és váll ízületem rendetlenkedni kezdett, veszélybe került, hogy népes famíliámnak (22 fő) megmutassam nulláról induló tánctudásom mily magasságokba szökkent.

Egyből elvesztette jelentőségét az, hogy én mennyire éltem át a pillanat varázsát, amikor családom könnyes szemmel, őszinte lelkesedéssel gratulált. Megtudtam, hogy napok múlva is eufórikus átéléssel mesélték kollégáknak, barátoknak, mekkora élményben volt részük. Amikor megkérdeztem tőlük, melyik műsorszám tetszett legjobban, azt válaszolták nem tudnak választani, látszott, hogy mindenki szívét-lelkét beleadva igyekezett a maximumot nyújtani.

Tökéletes választás volt konferansziénak Vajek Jutka, közvetlen, szellemes műsorvezetése mindenkinek elnyerte tetszését. Az est színvonalát ugyanúgy emelte László Attila is, aki Máté Péter: Most élsz című dalának előadásával kápráztatta el a közönséget, meg persze bennünket, klubtagokat is.

Itt köszönném meg munkájukat nem csak azoknak, akik legtöbbet tették azért, hogy tökéletes legyen az este, de mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult ahhoz, hogy ezt a születésnapot is sokáig őrizzük emlékezetünkben.

Bejelentem, az Újjászületés Táncklubnak van jövője: Fanni a 9 éves unokahúgom a buliról hazafelé tartva azt mondta, ha megöregszik és beteg lesz, Õ ebben a klubban szeretne táncolni.

Számomra különösen fontos volt ez a születésnap, mert ez volt az első fellépésem. Mivel én csak október végén csatlakoztam a csoporthoz - akkor találtam rátok - igy viszonylag kevés időm volt megtanulni a táncokat. Nagyon hálás vagyok a csoportnak, hogy elnézték csetlés-botlásaimat, és zokszó nélkül próbálták újra és újra a táncot, hogy megtanuljam. Köszönet a két Veronikának, akik rögtön a szárnyuk alá vettek, és Krisztinek, aki külön foglalkozott velem, és vette át a lépéseket. Csodálatos érzés volt Veletek egy színpadon táncolni, és így egy szép estét együtt tölteni a sorstársakkal, családdal, ismerősökkel.

Hogy is kezdjem el a III. szülinapi bulink történetét? Számomra egy kicsit Hamupipőkésen kezdődött. Gizike vett egy fellépő ruhát, ami szerinte nem volt jó rá, ezért átadta Gabinak, akire szintén nem lett jó, ezután jöttem én, illetve éppen hazafelé mentem a táncóráról, amikor Gabi felajánlotta, hogy vigyem magammal, hátha rám jó lesz. És jó lett! Ehhez már "csak" megfelelő zene, koreográfia, otthonka... na és partvis kellett, és már ment is a haccacáré!

Én ugyan még nem láttam, de a taps és a vissszajelzések biztatóak. Köszönet érte mindazoknak, akik segítségemre voltak abban, hogy ez a kis magánszámom létrejöjjön. Egyébként emiatt még nagyobb izgalommal készültem a III. szülinapi bulinkra, mint az előző kettőre.

A műsor nagyon jó volt, színes, színvonalas, sokkal több volt a vendég is mint tavaly, és nagyon jók voltak a vendégelőadók is. Nagy élmény volt közelről hallani László Attila zongorajátékát és egyedi énekhangját, amit megosztott velünk a hajnalig tartó discóban is.

Profi volt a műsorvezetés is Vajek Jutka személyében. Ízlett a vacsora is (a torta lehetett volna nagyobb). De ahogy szokták mondani a jóból is megárt a sok. Szóval nagyon jól sikerült a buli, remélem tudjuk tartani ezt a színvonalat a IV. születésnapunkon is, akár überelni! :)

Kedves Lányok ! Elnézést, hogy ismeretlenül Írok Mindannyiótoknak. Én is egy sorstársatok vagyok és a Gabika jóvoltából tegnap én is részt vettem ezen a fergeteges, szenzációs Ünnepségen. Elképesztó volt, még mindig a hatása alatt vagyok. Egyszerűen GYÖNYÖRű és MEGHATÓ volt, gratulálok Mindenkinek. Nem is igen találok szavakat. A Barátnőmmel mentem el és ő is le volt teljesen nyűgözve, csodált Titeket.

Korábban én is szerettem volna bekerülni a csapatba, de ez időegyeztetés miatt nem jöhetett létre, de most örömmel látom, hogy változott az időszak, úgyhogy Gabikával megbeszéltem, hogy én is belépek a csapatba. Nagyon izgatottan várom és boldoggá tesz, hogy talán én is részese lehetek ennek a CSODÁLATOS CSAPATNAK.

Még egyszer Mindenkinek gratulálok, ilyen gyönyörű estém még sosem volt és ezt tiszta szívemből mondom! Remélem nem haragszotok, hogy írtam pár sort? Nagyon sok szeretettel üdvözlök Mindenkit.

Nagy izgalommal készültünk a születésnapi előadásra. Az intenziv próbák és a hosszúra nyúlt tél megtette hatását és néha nagyon borúsnak láttam a helyzetet, annak ellenére, hogy nagyon vidám délutánt töltöttünk a Vasúttörténeti parkban is.

Eljött a várva várt nap. Nagy meglepetés volt számunkra is, hogy a konferálást Vajek Jutka vállalta; nagy kedvencem volt Õ, és jó volt újra látni és hallani. László Attilát ugyan nem ismertem, de gyönyörű előadása nagy élmény volt számomra is. Köszönet nekik.

Csoporttársak, akik szólót táncoltak csodásak voltak, egyik jobb volt, mint a másik. Igazábol úgy érzem, jó döntés volt felszállni erre a vonatra. Mindenkinek köszönet ezért a csodálatos utazásért.

Azt hiszem az ilyen napokat meséli el majd az ember az unokáinak. Mesémben felelevenítem az utat, hogyan is jutottunk el ehhez a naphoz. Elmesélem a sok gyakorlást , amin szívesen vettem részt és, hogy mindig szomorú voltam, ha nem jutottam el a próbákra, ami nem csak a mozgás miatt volt fontos számomra, de a barátaimmal való beszélgetés is igen fontos része volt a jó közérzetemnek.

Aztán úgy folytatnám a mesémet az unokám nyüstölésére, hogy nekem a legek- napja volt az a nap...

Megtapasztalhattam, hogy lehet leggyorsabban felszaladni egy emeletet, a színpad és az öltöző között, hogyan tudom öltözés szempontjából leghatékonyabbá tenni ezt az utat, és hogyan tudok a legtöbbször átöltözni a legkevesebb idő alatt. De amikor nem szaladtam és nem is öltözködtem, akkor ott volt az ünnep csodája, hiszen születésnapot ünnepeltünk, és a varázslat tényleg működött, engem is magával ragadott, elvarázsolt a színpad.

Végül megemlíteném még az egynlőre szabad akaratát nem használó, de széles látókörrel rendelkező Gy. Sámuelt három hónapos fiatalkorút, aki a legfiatalabb nézőként ünnepelt velünk, és aki egész este anyukája elmondása szerint nevetgélt, illetve gagyarászott, amiből szüleivel arra a következtetésre jutottunk, hogy annak ellenére, hogy néha elaludt, nagyon jól érezte magát.

Köszönöm a klubtársaimnak, családtagjaimnak, barátaimnak, ezt a szép emléket.

U.I.: Köszönöm, hogy elbúcsúztunk az Annától, "odaillő" szép pillanat volt.