Események

Vendégeimnek nagyon tetszett a műsor! (Mind a 37-nek) Gizike lett ismét a kedvenc. Én is nagyon jól éreztem magam. Öröm volt látnom, hogy mindenki milyen fantasztikusan ügyes. A mai napi rövidke megtekintés után megértem, hogy a vendégek miért tapsolták pirosra a tenyerüket. Köszönet a vendégelőadóknak! Naponta kellene színpadon állniuk. Edinának és Áginak a műsora alatt véraláfutásos lett a kezem, a tapsolástól. ICA Veresegyházáról jött kis csapata fantasztikusat alkotott. Köszönet nekik. Nagyon boldog voltam, hogy Magdikát is a körünkben üdvözölhettem. Neki köszönhettük az első igazi szereplésünket.

Kezdhetjük is az új zenék válogatását, hogy minél jobb legyen a jövő évi műsor. Az én ismerőseim, kollégáim jövőre is szeretnének eljönni. Még egyszer köszönet minden szereplőnek, jó erőt és egészséget kívánok mindenkinek a próbákhoz! Persze továbbra sem kell profinak lennünk! Érezzük jól magunkat a próbákon! Ez a legfontosabb!

KÖSZÖNET A SZERVEZÉSÉRT VERONIKÁÉKNAK, és külön köszönet a kiváló új KOREOGRÁFIÁKÉRT EMESÉNEK ÉS KRISZTINEK. Nagyon jó volt Mártival is találkozni, remélem, hamarosan újra tud csatlakozni hozzánk. Köszönet a Művelődési ház dolgozóinak, a büfés kollégáknak a munkájukért! Finom volt a vacsora és a TORTA is!! Gyönyörűséges a RÓZSA is.

Szeretnék Mindenkinek gratulálni ehhez a fantasztikusan jó műsorhoz. Ebben benne volt a szívetek, lelketek és ettől a plussztól sikerült ennyire jól. Nekem nagyon nagy élmény volt köszönöm hogy részese lehettem.

A 2. születésnapi buli remekül sikerült, úgy érzem. Szépek, csinosak és ügyesek voltunk. A bevezető táncunk, a Keringő bombasiker volt. A többi új táncunk szintén sikeres volt. Fel van adva a lecke jövőre. A tapsokat hallva a közönség is jól érezte magát.

Szép volt, jó volt! A vendégeimnek is nagyon tetszett minden és mindenki! Én nagyon sajnálom, hogy a cigány táncban nem volt párom ott kicsit megzavarodtam! Én nagyon elfáradtam, de ennek más oka is van! Még a görcs is húzta a lábam. Nem szokta a cigány a szántást!!

Le a kalappal a szervezés előtt! A meghívott vendég előadók fantasztikusak voltak! Ilyet még én sem láttam! Nagyon kedvesek is voltak le a kalappal! Hiába ők profik! Nagyon szép volt csak gratulálni tudok!

"Minden rosszban van valami jó", jómagam is ezt éreztem, miközben a kemoterápiás kezelések alatt csatlakoztam a klubhoz. Első alkalommal, amikor találkoztunk a lányok egy fellépésre készültek. Akkor még azt gondoltam, hogy én bizony soha nem fogok fellépni, az igazság az, hogy nem is vágytam rá. Szép lassan megismerkedtem különböző táncokkal, és közben azt vettem észre, hogy egyre jobban élvezem a próbákat, többek között újra átélhettem a tanulás örömét is. Időközben az első fellépésen is túlestem, amin rettenetesen izgultam. Aztán egyszer csak elkezdtünk az Újjászületés Rehabilitációs Tánc Klub 2. születésnapjára készülni, új koreográfiákkal és a lehető legtöbb próbával, amit csak bírtunk. A próbák szüneteiben történő beszélgetéseink során az is kiderült, hogy mennyire jól sikerült az első szülinap, már-már irigykedve hallgattam a beszámolókat és néha arra gondoltam, hogy jó lett volna már azon is részt vennem. :)

Majd eljött a várva várt nap. Szombat reggel munkanap lévén elvittem lányomat az iskolába, búcsúzkodás közben kislányom közölte velem, hogy ő nagyon izgul az esti előadás miatt. Akkor jutott eszembe, hogy igazából nem is izgulok annyira, hiszen egy "sima" fellépéssel szemben, ahol idegenek előtt kell szerepelnünk, ma saját szeretteink, barátaink előtt lépünk fel.

A Vigyázó Sándor Művelődési házhoz a nagy esemény színhelyére fél 3kor érkeztem meg bőrönddel úgy mintha 2 hétre nyaralni készülnék. Gyakorlatilag csak fürdőruha nem volt a táskámban egy Hawaii kiruccanáshoz. Na persze Hawaii-in is kérdéses lett volna, hogy mit kezdek 6 pár cipővel, mert annyi volt nálam, de aztán mégis az este folyamán valamennyi a lábamra került. Miután sikerült az öltözőben helyet találnom, és valaki segítségemre még egy állófogast is hozott nekem, sajnos nem emlékszem rá, hogy ki volt, de hálás vagyok neki, hiszen így még ha kevés helyem is volt, de a fogassal már egész jól elfértem. Ahogy kipakoltam, és fellépési sorrendbe tettem a ruháimat, lementem a színpadot szemrevételezni.

Innentől kezdve felgyorsultak az események. Gyorsan feldíszítettük a színpad elejét Kriszti gyönyörű és igényes virágaival. Számomra érthetetlen, hogy család, munka, táncpróba és tanítás mellett mikor tudta ezeket elkészíteni. Persze azt mondják, hogy vannak emberek, akik alvás nélkül is bírják :).

Díszítés után aztán próbáltuk bejárni a színpadot, én örültem volna, ha egy kicsit többet tudunk próbálni, de mint említettem gyorsan telt az idő, így hamar eljött a műsorkezdés. Az előadás alatt is jól éreztem magam, önmagamhoz képest talán kevesebbet rontottam, mint máskor. :) Amikor nem voltam színpadon és átöltöznöm sem kellett, akkor oldalt megbújva néztem a műsort, amit nem csak szereplőként, de nézőként is nagyon élveztem. Mégis, talán a legkedvesebb része a műsornak számomra a finálé volt tortával és szülinapi dallal (bár én Máté Péterre szavaztam volna, ha nem tartózkodom), mert akkor már felszabadultan tudtam örülni annak, hogy részese vagyok egy klubnak, amelynek tagjai mind irigylésre méltóak, hiszen minden egyes "szülinappal" újjászülethetnek.

Meg szeretném még említeni, hogy számomra megható volt, hogy a műsor végén Kriszti odajött hozzám is, és egy nagyon kedves ajándékkal köszönte meg, hogy "táncoltam a táncában". Az ajándékát úgysem tudnám überelni, ezért ajándék nélkül szeretném neki megköszönni, hogy "táncolhattam a táncában" :).

A vacsorát már családtagjaim és barátaim körében töltöttem, nekik is szeretném megköszönni, hogy eljöttek és anyagi vonzatát is vállalták, hogy a műsorban többek között engem is láthassanak, és utána együtt ünnepelhessenek velem.

A retró discót nagyon élvezte az egész társaságom, mi zárásig maradtunk, még maradtunk volna, ha nincs záróra. A társaságunkat némi veszteség is érte, ezt a kislányom mondta, miután a tombolán nem nyert- nyertünk semmit, közölte velem, hogy sajnos megvan az első vesztesége, így tehát felhagy a tombolavásárlással. Veszteségnek könyvelhetjük még el az unokahúgom talpáról hiányzó bőrt is, melyet a harisnya nélküli cipőben való táncolás okozott. Ellenben nyereményként többünknek lábdagadása lett a magas sarkú cipőben történő, hajnalig tartó táncolás, mulatozástól. Jómagam még a vasárnapi ébredéskor jelentkező izomlázat is, ami kitartott egészen a hét közepéig, jutalomként konstatálom.

Végül, hogy az elejére visszatérjek én tavaly októberben az első kemoterápiám után csatlakoztam a klubhoz. Talán itt lenne a helye annak, hogy mindenkinek külön-külön megköszönjem a fogadtatást, de én inkább azt szeretném megosztani, hogy annak ellenére, hogy voltak igen nehéz napjaim a kezeléseim alatt, a táncra mindig megpróbáltam összeszedni magam. Még, ha néha a házi feladattal el is maradtam,:) és nem tudtam olyan intenzíven részt venni, ahogy szerettem volna, mindig jó volt elmenni a próbákra.

A végére mit is kívánhatnék a klubnak és mindannyiunknak: Sok Szép Születésnapot!

Mit jelentett nekem az Újjászületés szüli napi buli? Elsősorban testi-lelki megújulást. Szükség van, arra, hogy kiszakadjunk a mindennapok sodrásából és emelkedett lélekkel ünnepeljünk.

Fontos volt számomra az is, hogy ezt családjainkkal, barátainkkal együtt tehettük, illetve megmutathattuk, a hét bizonyos napjain hogyan töltekezünk a tánc segítségével. Jól estek pozitív visszajelzéseik.

Az természetes, hogy ilyen nagyszabású rendezvényt hatalmas felkészülés előz meg, feszítettebb próbák, Veronikának és segítőinek egyéb jellegű munkák, amiért hálásak vagyunk, legalább is igyekszünk megköszönni. Minden nehézséget feledtet az öltözőben szinte mérhető adrenalin, izgalom a színpadon, vagy drukk a többiekért, amikor mi éppen nem szerepelünk. Utána jön az órákig, napokig tartó euforikus állapot!

Számomra az Újjászületés Táncklub 2. születésnapja olyan esemény volt, amire biztosan sokáig emlékezni fogok, mert érdemes rá emlékezni!

Várakozáson felüli volt a 2. Születésnapi buli. Szépek voltak a ruhák, a közönség csodálatos volt, a vacsora is ízlett. Rendben volt a diszkó is, sokat táncoltunk.

Heteken át tartó lázas izgalommal készültünk a rendezvényre. Talán olykor kicsit túl is hajtottuk magunkat a próbákon, de mindenki szerette volna, ha jól sikerülne a 2. születésnapi ünnepség is. A sok próba meghozta az eredményt, közönségünk szeretetét éreztük a színpadon, és azt is, hogy mennyire fontosak vagyunk szeretteinknek, barátainknak, orvosainknak, vendégeinknek. Olykor állva tapsoltak nekünk, akik átéltük és túléltük a betegséget. Igen jó érzés volt.

A műsor, a vacsora befejezése után tudtam igazán megnyugodni, mert akkor már éreztem, hogy minden rendben volt.

Köszönöm klubtársaimnak, hogy együtt készülődtünk, ünnepeltünk, hogy mindannyian hozzájárultatok ahhoz, hogy ez az est mindenkinek emlékezetes maradjon.