Események2011.10.13. HER2 Betegklub őszköszöntő Kapcsolódó galériaEgy vallomással kell kezdenem, még sosem volt barátnőm. Persze az életben találkoztam olyan nőkkel, akik közel álltak hozzám, de úgy mond ott alvós bulin sosem vettem részt. Mindig viszolyogtam attól, hogy valaki más ruháját felvegyem, valaki kisminkeljen. És megtörtént a csoda. Az egyik próbán, már elég izgatottak voltunk a HER2 fellépés miatt. Emese kérte, ne kelljen úgy szólót táncolnia, úgy hogy valaki nincs vele a színpadon. Veronika Gabira és rám gondolt. Persze azonnal kiderült, hogy enyhén szólva nem vagyok profi a csörgő dob rázásban - de azért csak próbáljuk meg. Így kellett a klub egyik latin tánchoz vásárolt jelmezét felvennem. Eljött az október tizenharmadika délutánja. Csodával határosan időben odaértem az Arany János utcába. Erika, Anna és Éva már öltözködtek. Igazi színházi öltözőben. Elfoglaltam egy helyet és én is átöltöztem a szivárvány-táncunk narancssárga ruhájába. Ekkor következett az igazi csoda, Erika odajött hozzám és hozta a felszerelését. Befújta a hajam valami dúsító folyadékkal, beszárította, majd kisminkelt teljesen profi módon. Az odafigyelése, a kedvessége teljesen meghatott - persze ezt akkor és ott nem tudtam kifejezni neki. Amikor mindenki elkészült, a színpad előtti térben várakoztunk. Egymást cukkolva, ki-ki mennyire izgul. Különösen Veronikát piszkáltuk, hisz neki ki kellett állni a közönség elé és beszélni. Ültünk ott, s egyszer csak nagy béke és nyugalom szállt meg. Az őszi nap besütött az ablakon és mi csak úgy voltunk. Tudtam, hogy itt olyan nők között vagyok, akik törődnek velem, oda figyelnek rám. Olyan gondolataim kitalálják, amikről talán nem is tudok. Erzsikét idézve: ebben a csapatban "csak jó szót, szeretet, odafigyelést kap a közös tánc élménye mellett" az ember. Elkezdődött a produkció. A Szivárvány elejét gond nélkül táncoltuk. Kezdünk belejönni, amikor egy kis technikai baki történt, a zene egyik percről a másikra elhallgatott. Mi összenéztünk: "Most mi van...?" - ezt lehetett kiolvasni egymás szeméből. Aztán Emese, igazi profihoz illőn mozdult, vezetett bennünket a színpad szélére. Meghajoltunk a lehető legtermészetesebb módon, és Gizike Szárnyalj velem című Ízisz fátylas szólótánca önmagáért beszélt. Következett a Mojito. Sajnos ezt nem láttam, mert át kellett öltöznöm a Bamboleohoz, de aki látta biztosan kortyolt hozzá gondolatban egy pohár jéghideg mojitót. Ibolya és Gabi fergeteges dobszólóra járt tánca tovább fokozta a hangulatot. Hűtésképpen jött egy kis téli fuvallat: következtek a Jégkirálynők. Csodálatos volt. Egy kicsit sajnáltam, hogy a próbák egy részéről az iskola (munkahelyem) miatt lemaradtam, így ezt a táncot végül nem tanultam meg teljesen. Persze csúnya dolog csak az iskolára fogni: elég sokat kellett pörögni és bizony nem tudtam mit kezdeni a szédüléssel. Kárpótolt a látvány. Emese szólója következett - ezt háttér táncosként éltem meg. Óriási élmény volt. Akkor már nem törődtem azzal, hogy vajon tényleg ütemre rázom a csörgő dobot, vagy nem. Emese előre megnyugtatott, hogy őt nem zavarom bármit teszek is a háta mögött. Átéltem a zenét, a táncot és csak jártam. Néha összenevettünk Gabival. Aztán Emese közelített felém. Én megpróbáltam átvenni a mozdulatait, együtt pörögtünk és mosolyogtunk egymásra. Nostradamus lángra kapós tűztánccal folytatódott a műsor. Számomra azért volt igazán meleg a helyzet, mert Veronika megkért, ha meggyulladna a függöny, kezeljem a poroltót, ha pedig ő gyulladna meg, akkor a tűzálló takarót terítsem rá. Levegőt sem mertem venni úgy figyeltem, de szerencsére semmi baj nem történt. Hihetetlenül szép volt. Jó lenne, ha le tudnám írni, de ezt látni kell, ahogy Veronika a tűzzel "játszik"… Záró kép a Salome, vérpezsdítő latin zenével. A Szivárvány és a Salome koreográfiájáért köszönet Simon Mártának, akit várunk újra közénk. Köszönet a Magyar Rák Ellenes Ligának a meghívásért, Földi Katának a szervezésért, és összes társamnak azért, hogy igazi színpadon, táncolhattam, igazi öltözőben öltözhettem - és azért is, hogy végre megtapasztalhattam az igazi barátságot nők között. Írta: Siklósi Erika     |